Kunhímzés

Hagyományosan nem is díszítettek mást, csak a tiszta szobába feltornyozott párnák végeit. A terítőkön, futókon és főként a viseleten megjelent kunhímzés minták, már a népművészet utolsó nagy korszakának eredményei a 20. század utolsó harmadában. Abból ítélve, hogy milyen motívumokat és öltéstechnikát használ a kunhímzés, feltételezzük, hogy a magyar népi hímzések legkorábbi emlékei közé sorolhatjuk. A kunhímzést lenvászonra dolgozzák, finom, növényi festékkel festett gyapjúszőr-fonállal varrják, ezért nevezik szőrhímzésnek is. A szálán varrott darabok mértani mintázatúak, színük sötétkék (kunkék), vörös, fekete, barna, drapp.

A legszebb darabokat ma is Karcagon, Kisújszálláson, Túrkevén és Kunhegyesen varrják.