Változások a túrkevei Idősek Otthonának működésében

A lenti képen az önkormányzat által készített pályázati forrásból a túrkevei idősek otthona szépül, fejlődik átfogó energetikai fejlesztéssel.

A közelmúltban tettem közé egy bejegyzést, hogy Túrkeve városa nem tartaná-e szerencsésnek azt, ha az önkormányzat, azaz város közvetlenül is részt vállalna az Idősek Otthonának üzemeltetésében.

Jelenleg nem vagyunk hatással arra, hogy kit vesznek fel bennlakásosként, hogy gazdálkodnak, milyen térítési díjak vannak, hogy van vezetve az intézmény – s sorolhatnám. Semmire nem vagyunk hatással, mégis, az összes működési hiányukat (ez minden évben tetemes összeg), Túrkeve város önkormányzatától várják. Minden túrkevei ember fizesse meg, a város fizesse meg a folyamatos hiánnyal történő működést. Amennyire meg tudom ítélni, így pár év városvezetési tapasztalattal, Szabó Attila intézményvezető képviselői munkája legfőképpen erről szól: pénzt az intézményébe.

Magam részéről őszintén meg voltam/vagyok győződve arról, hogy a város számára örvendetes lenne, ha az intézmény irányításában részt vehetnénk, hiszen évről-évre úgy toljuk bele folyamatosan a működési forrásokat, hogy annak felhasználását nem ellenőrizhetjük és alapvetően a forrásfelhasználás hatékonyságát több szempontból is joggal kérdőjelezhetjük meg. Úgy gondolom, jobb helyben lenni a vezetésnek, koordinációnak, mint Mesterszálláson, hiszen most az ottani polgármester az intézmény irányítója.

Tényszerűen kijelenthetem, hogy Szabó Attila intézményvezető sajnos semmilyen formában nem volt partner ezen törekvésünkben, s leginkább úgy tett intézményvezetőként, mintha az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanhoz és az önkormányzat kötelező feladatainak ellátásához az önkormányzatnak köze sem lenne – saját személyes privilégiumaként kezelve az intézményt és annak minden ügyét. Magam részéről szomorúnak éreztem azt a merev elutasítást, s ez odáig ment, hogy a 2023. február 16-i ülésre munkatársait, beosztottjait kirendelve jóformán tüntetést szervezett a testületi ülésen, hogy nehogy fenntartóváltás legyen. Megítélésem szerint ez a törekvése, a merev elutasítás abban, hogy semmiképpen ne legyen köze a város önkormányzatának a feladatellátáshoz, nem Túrkeve érdekét szolgálta, hanem a saját vezetői érdekét, mert így látja biztosítva a korlátlan irányítási lehetőséget, hogy senki ne lásson bele, senki ne szóljon bele, hogy ő milyen betegeket vesz fel, és hogyan gazdálkodik.

Miután nem lenne célszerű, hogy olyanokkal akarjak együtt dolgozni, akik velem semmilyen formában nem akarnak együtt dolgozni, akik az intézményvezető felbégázott, és csakis egyoldalú hangulatkeltő kommunikációját ismerik csupán, így kénytelen voltam kihátrálni ebből az elképzelésből.

Ehhez hozzájárult az, hogy Szabó Attila intézményvezető egyértelműen szemenszedett hazugságokat állított azzal kapcsolatban, hogy akár jómagam, akár a városvezetés ne lenne elkötelezett az intézmény további működésében. Korábbi ciklusokat is meghaladó mértékű működési forrásokat biztosítottunk folyamatosan az intézménynek, fejlesztésbe vontuk be, aminek köszönhetően csak az elmúlt két évben több, mint 150 millió Ft-nyi forrás irányul az intézmény infrastrukturális javítására – mint ezt a fotó is igazolja. A jelenlegi fenntartó, akihez korábban annyira ragaszkodott az intézményvezető, ezzel szemben egy fillért sem. Városvezetőként azt szerettem volna elérni, hogy Túrkeve hatással legyen arra, hogy ki kerül be az intézménybe, hiszen nyilvánvalóan a város érdeke az, hogy legfőképpen a túrkeveieknek nyújtson szociális biztonságot az intézmény. Ezen kívül nyilvánvalóan a működésre is sokkal jobban kellett volna figyelni, amitől az intézményvezető leginkább elzárkózik. Kiss Gábor, a Berettyó-Körös Többcélú Társulás elnöke saját maga is elismerte, hogy egyetlen alkalommal sem látogatta meg az intézményt, egyszer sem gyakorolta közvetlenül munkáltatói jogait, így Szabó Attila részére nyilván nincs kényelmesebb annál, mint egy olyan vezető, akit soha nem lát, aki a városba se teszi a lábát. Talán ennek köszönhető, hogy megengedheti magának, hogy míg decemberben bőszen jutalmat oszt magának és munkatársainak, addig januárban sopánkodva áll, hogy az bennlakó idősek meleg szobájának biztosításához szükséges fűtésre nincs forrás. Hogy 45 milliós hiány van az idei üzemeltetésben. Lentebb jól látható egy másik képen az is, hogy az 50 körüli bentlakó és a nappali ellátás személyi költségei megközelítőleg 140 millió Ft-ot tettek ki csak előző évben, ami idei évben a béremelésekkel meghaladja a 150 millió Ft-os nagyságrendet. A személyi költségek között jócskán lehet látni azokat a kiadásokat, amelyek 10 milliós nagyságrendben megkérdőjelezhető indokoltságú kiadásnak minősülnek, és mind intézményvezetői döntés. A feladatellátás hatékonysága, ha figyelembe vesszük a teljes intézmény több, mint 200 millió Ft-os költségvetését és azt elosztjuk az ellátotti létszámmal (ezt mindenki maga megteheti), nem egy hatékony működésről ad képet. Ennek eredménye, hogy habár semmilyen beleszólással nem lehetünk az intézmény működésébe, idei évben is közel 20 millió Ft-ot voltunk kénytelenek a rendkívül magas hiányhoz biztosítani, mert ha a város nem ad működési támogatást, az ellátás összeomlik.

Mindezen problémák és konfliktusok talán nyugvópontra juthat a kérés azzal a döntéssel, amit 2023. március 30-án a Képviselő-testület meghozott. Túrkeve Város Képviselő-testülete kifejezte abbéli szándékát, hogy bizonyos szociális alapfeladatait kész a Túrkevei Református Egyházközséggel közösen megoldani. Messze nem érzem ezt az ideális megoldásnak, meggyőződésem, hogy az önkormányzat kötelező feladatait az önkormányzatnak lenne célszerű ellátni, hogy azokra közvetlen hatással lehessen, de tény, hogy bizonyos feladatok esetében magam sem tudok jobb megoldást most, a finanszírozás miatt. Szabó Attila intézményvezető ellenállása után ezt egy célszerű és praktikus köztes megoldásnak érzem, minden tapasztalatom alapján a Református Egyház sokkal jobb gazdája lehet ennek az ügynek, magának az intézménynek, mint a Berettyó-Körös Többcélú Társulás. Köztudomású, hogy az egyházak lényegesen magasabb normatívafinanszírozással tudnak működtetni ilyen jellegű feladatokat, emiatt nagyobb pénzügyi biztonság lehet az intézmény működésénél mindamellett, hogy a Túrkevei Református Egyházközség idáig is bizonyította, hogy jó gazdája az önkormányzati ingatlanoknak, továbbá jó együttműködő partner a feladatok ellátásában. Az adott helyzetben, az adott körülmények között meg vagyok győződve arról, hogy jobb döntés nem lehet annál, mint hogy a bentlakásos ellátást esetleg néhány más szociális alapfeladattal a jövőben így közösen oldjuk meg.

Kereszti Roland nagytiszteletű úr segítségét, nyitottságát, valamint a Presbitérium pozitív hozzáállását ezúton is tisztelettel megköszönöm! Hiszem, hogy valamennyien azon elköteleződésből támogatták kezdeményezésemet, hogy jobbá tegyék a túrkevei idősellátás feladatait. A Képviselő-testület május 31-ig kell, hogy meghozza az ezzel kapcsolatos konkrét döntéseket, amelyek minden bizonnyal továbbra sem mennek majd érzelemmentesen a testületben. Ennek ellenére eddig az időpontig kell elköteleződnie a városnak a fenntartóváltás mellett. Az egész ügyben az egyedüli érthetetlen momentum az, hogy Szabó Attila önkormányzati képviselőként kezdeményezte az általam javasolt határozati javaslat módosítását, ami miatt kikerült a Berettyó-Körös Többcélú Társulásból történő kilépés terve a határozatból.

Ha a szociális alapfeladatok jelentősebb része átkerül a Túrkevei Református Egyházközséghez, érthetetlen számomra, hogy képviselő úr miért ragaszkodik ahhoz, hogy városunk kb. 3,5 millió Ft-os tagdíj fizetéssel a Mezőtúri Polgármesteri Hivatal fenntartásához járuljon hozzá – mert ez történik. Ebben a témában még várhatóak csörték a következő üléseken, mert természetesen, főleg így, hogy a szociális alapfeladatok ellátásának részletei megoldást találtak, teljesen ésszerűtlennek érzem a ragaszkodást a társulási tagsághoz.

Sajnálatos tapasztalatom, hogy a jelen bejegyzésemben többször említett Szabó Attila, intézményvezető személyemet érintően nyilvánvaló valótlanság állításával hangolja a közvéleményt olyan ellátási formák felé, amelyek a város számára kedvezőtlenek, benyomásaim alapján azért, hogy saját vezetői pozícióját megtartsa. Szomorúan tapasztaltam, hogy saját állása, munkaköre lényegesen jobban motiválja döntéseiben, mint városunk feladatellátásának sorsa, az idősellátás minősége. Jelen bejegyzésemet részben ez iránti szomorúságom motiválta, részben annak a kommunikációs igénynek akartam megfelelni, hogy a város tudjon róla, hogy a Református Egyház 2024. január 1. napjával átveheti ezen feladataink ellátását a fentebb említett egyeztetések után.