Rövid képbeszámoló május elsejéről a Györffy tanyán

2020 után a Györffy tanyába újra élet költözött, és azóta nem pénzébe kerül az önkormányzatnak annak fenntartása, hanem lehetőségeket teremt. Hollósi Imre bérlő vállalásának megfelelően tájházként üzemelteti az épületet, azon túl, hogy a családjával rendszeres jelleggel szervez közösségi programokat. Azt hiszem az idő bizonyította: jó gazdaként gondoskodik a tanyáról, és értékes dolgot végez ott családjával, aminek köszönhetően újra érdemi kulturális helyszínt, és idegenforgalmi lehetőséget jelent a tanya.

A mai napi programot városunk önkormányzatával közösen szervezte sokak örömére. Gratulálok a kerékpáros felvonulást bevállalóknak, akik kicsit „retro“ hangulatot igyekeztek teremteni a régi május elsejék felidézésével. Gratulálok minden fellépőnek, külön szeretettel a Korda Vince Alapfokú Művészeti Iskola hallgatóinak, akik többféle számmal felléptek, kiváló hangulatot teremtve. A Zumba művelői is zseniálisak voltak, irigylésre méltó lendületük, lelkesedésük és bájos mozgásuk. Nagyon jók voltak a kézműves programok, foglalkozások, ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik a lebonyolításban részt vettek!

24 évvel ezelőtt, az ezredforduló évében és előtte, a Herman Ottó Természetvédő Körös barátaimmal béreltük az önkormányzattól a tanyát, értékes táborokat hirdettünk oda, és országos majális szerveztünk „Ökobanzáj“ címen, amikor mind a 10 nemzeti park meghívott volt focimérkőzésre. Ekkoriban volt vendégünk a Bon-Bon zenekar, Balázs Fecó, Vincze Lilla, Auth Csilla, stb. Akkoriban azt hittem, hogy tartósan fogunk május elsejéket szervezni ott, de 2002-ben az akkori városvezetés visszavette tőlünk a tanyát, mást szeretett volna. Nem tudom mit.

Örülök neki, hogy ismét olyan vagyonkezelésben van a létesítmény, akinél lelke lett a tanyának, akinél városi célokat szolgál programjaival, rendezvényeivel.

Május elsejét van, aki „szoci“ ünnepnek tartja, pedig egyszerűen a kisemberek, a munkások ünnepe, így továbbra is helyénvalónak érzem, hogy megemlékezzünk róla. A 19 század elején, amikor a munkaidő még 10-16 óra volt egy-egy munkásnak, nagy-nagy, szinte elérhetetlen álomnak tűnt, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás megvalósulhat a robotban élő, kisemmizett tömegeknek. Munkásmozgalmak indultak azért, hogy kiálljanak az emberek jogaiért. 1847 lett, mire elérték, hogy a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximálják Nagy-Britanniában és gyarmatain (hazánkban ez a 20. század elejére történt csak meg), de általánossá nem vált ez a világon. 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a 8 órás munkaidő bevezetéséért. 350 ezer munkás vett részt a többnapos tüntetés-sorozaton és sztrájkokban, így a május 1 erre az időpontra emlékezik részben. Ilyen, és ehhez hasonló munkás törekvések vezettek odáig, hogy a munkavállalóknak jogaik lettek. Erre a hullámra csatlakozva május elseje 1955 óta katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére, amit XII. Piusz pápa rendelet el.

Szóval, a május 1 nem egyszerű baloldali ünnep, hanem megemlékezés arra a sok-sok, százévnél hosszabb időt felölelő küzdelemre, amivel kivívtak munkavállalói jogokat.

Gyermekkoromban az tavasz jó volt az iskolában, mert a március 15., majd március 21, majd április 4 után ez is iskolaszüneti nap volt, és a felvonulás szinte a tavaszköszöntés is volt egyben. Tömegekkel vonultunk az utcán, amiről Nagy Kálmán tanár úr értékes archívumában szuper képek maradtak fenn a 80-as évekből.

Hazudnék, ha azt állítanám, ha a gyermekkorom felvonulásait idézte a május elsejei megemlékezésünk idén, de egy nagyon hangulatos, kedves családi nap volt, jó programokkal, pihenéssel, kikapcsolódással. Köszönöm a szervezőknek!

A lovas programrészről és a fogathajtó versenyről egy külön képbeszámolóval jelentkezem, kicsit később.

GALÉRIA:

Képgaléria