Látogatás Nagyszalontán

Július folyamán egy hetet szabadságon töltöttem, így Facebook beszámolóimmal némileg elmaradtam. Utólag megemlékezve fel kívánok idézni egy napot, amikor a Túrkevéért Alapítvány szervezésében dr. Szabó Zoltán meghívására látogatást tettünk Nagyszalontán, hogy végső tiszteletet adjunk Dánielisz Endre tanár, író, nagyszalontai lakos, városunk barátja sírjánál. A közelmúltban elhunyt Endre bácsiról dr. Szabó Zoltán ugyan megemlékezett a Túrkeve című lap hasábjain, ugyanakkor miután nagyon sokat tett a testvérvárosi kapcsolat megőrzéséért és nemcsak rendszeresen látogatta városunkat, hanem rendszeresen fogadott is túrkeveieket, így úgy ítéltük meg, hogy a testvérvárosi kapcsolatban végzett sok éves áldozatos önzetlen munkájáért természetszerűen kijár az, hogy városunk nevében tiszteletemet tegyem sírjánál. Az Alapítvány meghívására dr. Szabó Zoltán mellett Csajbók Ferencné, a Kuratórium tagja, Talpalló Piroska és Talpalló Eszter tettek látogatást városunkból. Látogatásunkkal egyidőben az emlékezés koszorúit helyeztük el Gábor Ferenc költő sírjánál is, kinek verses kötetét Túrkevén jelentette meg nyugalmazott polgármester kollegám. A látogatásról néhány emlékképet szeretnék megosztani abban bízva, hogy nem kegyeletsértő az, hogy néhány más dologról is megemlékezem ennek kapcsán.

Ezek közül felhívom a figyelmet Nagyszalonta dinamikus fejlődésére, hiszen míg a testvérvárosi szerződés megkötésének időpontjában egy támogatásra szoruló, szegényes településnek tűnhetett Túrkeve mellett, mára számos területen európai város esztétikájával jelenik meg – minden szempontból előttünk haladva. Rendezett közterületek, jó minőségű közutak, pedánsan tiszta temető fogadott bennünket. Külön elnyerték a tetszésemet a légkábelről földkábelre átalakított közvilágítási kandeláberek, amelyek a főtér környékének hangulatát meghatározták. Köztéri szobrok vonatkozásában is dicséretes kulturáltságot mutat Szalonta, érdemes példát venni e területen megmutatkozó áldozatvállalásukról. A képek között az épülő épület Szalonta új ravatalozóját mutatja, aminek méretéből, kialakítási stílusából lehet következtetni arra, hogy milyen gazdasági helyzetben van testvérvárosunk. Jómagam még azzal küzdök, hogy ciklusom végéig a Ducza temetőben is legalább valamilyen tetőszerkezetet hozzunk létre a méltó szertartások érdekében, addig Szalonta tetszetős, látványos kivitelezéssel egy XXI. századi kegyeleti helyet hozhat létre. Szintén a képek között egy tanulságos feliratú táblát is megosztok, aminek sajnos Túrkevén minden temetőben helye lenne, ami elég szomorú dolog.

A látogatás során találkoztam Török László polgármester úrral is, akivel ismét áttekintettük az együttműködés lehetőségeit, közösen örvendtünk a fenntartott testvérvárosi kapcsolatnak, kicsit politizáltunk is az Európai Unió helyzetéről, s ezen belül hazánk pozíciójáról, s mindezzel egy tartalmas, mindennapokból kissé kizökkentő napot tölthettem el Nagyszalontán.

A csoportképen látható a túrkevei csapat mellett Pelok Gabriella, a testvérvári kapcsolati megállapodást aláíró, tragikusan fiatalon elhunyt Pelok Benedek polgármester úr özvegye, Denielisz Magdolna, a közelmúltban elhunyt Endre bácsi húga, és ifj. Gábor Ferenc, a költő Gábor Ferenc fia, aki édesapja örökségét ápolja a mai napig.

Ezúton szeretném megköszönni dr. Szabó Zoltánnak és a Túrkevéért Alapítványnak a szervezést, Török László polgármester úrnak a kedves vendéglátást!

Galéria:

Képgaléria