Kútfúrás és egy kis személyes fürdőzés

Tudom, azt várják, hogy írjak röviden, de nem mindenkor megy, és hétvégén végképp semmi kedvem ahhoz, hogy küszködjek vele.

Szóval, délután a temetőben kellett megjelennem, mint arról majd beszámolok, a Stromfeld Aurél Egyesület által szervezett sírhelybejáráson. Így kicsit átfázva, délután úgy éreztem, jól esne egy kád forró fürdővíz. Ritkán szánom ilyenre magam, inkább a zuhany, de átfázva jól esik. Igazából az élet, azt hiszem, néhány területen jó volt hozzám, míg másban kevéssé kegyes. De jó volt, hogy kipróbálhattam a világ különböző helyein forrásokat, fürdőhelyeket, de az igazat megvallva mindig is a legközelebb magamhoz, a legkedvesebb számomra a túrkevei gyógyvíz volt. Ennek gyökerei egészen pici koromban gyökereznek. Nem tudom hány éves lehettem, szerintem alig lehetett több 2-3-nál, mikor az első emlékem van a túrkevei gyógyfürdőről. A 70-es évek vége, mindössze három medence van: a kicsiké, a nagyoké és az öregeké. Az öregekében ülünk Benedek Sándor nagyapámmal, az ölében tart, és élvezem, hogy milyen forró a víz, mert otthon soha nincs ilyen meleg. Szerintem ez meghatározta, hogy azóta sem szeretem nagyon, ha 38-39 foknál hűvösebb vízbe kell mennem. S habár az életemben a gyerekek miatt sokszor kényszerültem bele ennél hidegebb vízbe, ennek ellenére jól érezni magam, csak ilyen, vagy ennél melegebb vizekben érzem. Éppen ezért gondolom azt, hogy a túrkevei víz egy különleges, rendkívüli érték, és a túrkevei strand nem szűnően a legfontosabb zászlóshajója városunk idegenforgalmának. Csütörtökön este voltam kint köszönetet mondani a karácsonyi vacsorájukon a strand dolgozóinak is, s akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen beszámolhatnék arról a heti munkáról, amit a strand érdekében szinte láthatatlanul is végeznünk kellett.

A stand az 1955-ös évben zajlott szénhidrogén fúrások által feltört termálvíznek köszönhetően immár 70 éve biztosítja számunkra a 78 C°-os gyógyvízet 2351 m mélységből, de kevesen tudják, hogy egyetlen egy kút van, és attól az egy kúttól függ a strand működése. Ha ez elapadna, feliszapozódna, vagy bármi történne vele, a strand másnap működésképtelen lenne és nem lenne melegvizünk. Arra nem vagyunk berendezkedve, hogy a vizet melegítsük (borzasztó gazdaságtalan is lenne), így a feltörő, természetes gyógyvíz az, ami élteti a standunkat és biztosítja számunkra a legfontosabb idegenforgalmi szolgáltatást.

2019-ben, miután polgármesterré választottak, egyik meghatározó beszélgetés ebben az ügyben Nádudvari Istvánnal, akkor még külső önkormányzati bizottsági taggal zajlott, aki felhívta a figyelmem arra, hogy előttem minden polgármester valami olyat szeretett volna a strandnak, ahol “szalagot lehet vágni”, ami látványos, ami szolgáltatást bővít, de azzal nem igazán foglalkozott senki, hogy a gyógyvíz biztosításának forrása hogyan legyen fenntartható. Éreztem ebben gondolatban némi szemrehányást, és megfogadtam, hogy ha csak lehetőségem lesz, ennek érdekében megpróbálok tenni.

Éppen ezért örültem nagyon, amikor meghallottam, hogy olyan pályázati kiírás jelent meg a TOP Plusz pályázati keretein belül, ami energetikai célú fejlesztések kapcsán lehetőséget teremt arra is, hogy gyógyvíz kutat fúrjunk a régi mellé. Kapkodva, sietve készült a pályázat, és meglehetősen szűk forrással kaptam teret, hogy mennyire pályázhatok, de ennek ellenére sikeres lett a pályázat, hála a döntéshozóknak és a Polgármesteri Hivatal pályázatíró stábjának, és nyertünk ezen a kiíráson. Ennek köszönhetően több mint egy 300 millió forintos energetikai fejlesztés mehet a strand területére, ahol a második legnagyobb költség jelentik a fenntartásban az energiaköltségek, s ezek teljes lefaragása valósulhat meg ezzel a fejlesztéssel, s egyben egy új kút is létrejöhet, ami a régi kút mellett immár teljes biztonsággal tudja remélhetőleg akár újabb 100 évre biztosítani a strand működőképességét – természetesen meghatározott fenntartási feltételek mellett.

A vendége nem fognak ebből szinte érezni semmit, a szolgáltatások biztosítása folyamatos lesz, de nekünk, a fenntartónak, a tuéqjadonosnak – ahol minden túrkefeit “részvényesnek” tekintek, nagy háttal bír, mert biztosabb, jobb működést teremt és nagyobb működési biztonságot. Épp ezért azt gondolom, nagy dolog ez, és a strandunk jövőjét így biztosítani tudjuk.

A stand és fürdőkultúra történetéről talán érdemes tudni, hogy évezredekre nyúlnak vissza hagyományai, a szakrális rituáléktól kezdve, míg eljutott annak gyakorlata a modern wellnessig.

A rendszeres és tudatos fürdőzés az ókori folyamvölgyi civilizációkban jelent meg először, az Indus-völgyében (kb. i.e. 2500), amikor az egyik legkorábbi bizonyítékok állnak rendelkezésre a fürdőkultúrára. Mezopotámia és Egyiptom területén a fürdés kezdetben elsősorban vallási és rituális célokat szolgált (tisztulási szertartások), de i.e. 2500 körül felépült a világ első ismert közösségi fürdője (Mohenjo-daro), a „Nagy Fürdő” (Great Bath), amely egy precízen megtervezett, égetett téglából készült medence volt. Görögországban (i.e. 6–5. században) vezették be a közösségi sportoláshoz kapcsolódó fürdőzést (gümnaszionok), ahol hideg vizes medencékben és zuhanyzókban tisztálkodtak az atléták, s végül a Római Birodalom idején (i.e. 2. századtól) vált a mindennapi élet alapvető részévé és terjedt el egész Európában. Elsőként a társasági életet határozta meg, a rómaiak számára a fürdő (therma) nemcsak a higiénia, hanem a politika, a sport és a társasági érintkezés központja is volt, így ki is fejlesztették a padlófűtést (hypocaustum) és a hatalmas vízvezetékrendszereket, amelyek lehetővé tették a meleg vizes közfürdők működtetését. A török hódoltság idején (16–17. században) az iszlám fürdőkultúra (hammam) hozott újabb fellendülést, különösen Magyarországon, majd végül a felvilágosodás idején (a 18. század végétől) a gyógyvizek tudományos vizsgálata és a nagy fürdővárosok felemelkedése tette ismét népszerűvé a fürdőzést.

A kiegyezést követően a “boldog békeidők” során ezen fürdőhelyek felvirágzása megmaradt, és töretlen népszerűségnek örvendenek máig.

A héten tehát ebben az ügyben tárgyaltunk két olyan tervezőcéggel, akik képesek a szükséges kutat megtervezni, ezer méter körüli talpmélységgel újabb olyan vizet biztosítani, amely mind gyógyhatásában, mind hőfokában alkalmas energetikai és gyógyászati felhasználásra, és abban bízok, hogy jó másfél éven belül a kút megkezdheti működését. Ezáltal kiszámítható módon hosszú távra immár két olyan kút lesz, amelyet egyik a másik biztosítékaként folyamatos vízellátást tud biztosítani a standunknak, és mindemellett kiegészítő energetikai lehetőségeket teremt meg.

Szóval gondoltam, hogy ennek érdekében megírom azt a jelenlegi bejegyzést, hátha más is tud velem ennek örülni, egyben megköszönöm elődeimnek, akik idáig fejlesztették a strandfürdőt, megköszönöm a pályázatíróknak az eredményes munkát, külön Takács Rolandnak és Barna Katalinnak, Kiss-Simon Edit önkormányzati képviselőnek a segítséget ezen a területen is, a közös gondolkodást az előrehaladás érdekében, dr. Herczegh Adélnak, hogy munkámat átvállaló munkájával lehetővé teszi, hogy elmélyedjek szükség esetén az ilyen területeken, Hegyi Csaba ügyvezetőnek, aki partner és kiszámítható támasz minden ilyen ügyben, s végül, de nem utolsó sorban Nádudvari Istvánnak, aki szakmai segítségként számos ösztöntő gondolatot adott a tervezésben, s a képviselő-testületnek, akik segítik az ilyen pályázatok megvalósulását döntéseikkel. Ez csak egy ügy a sokból, amivel foglakozni kell, de miután sok órám ment el a közelmúltban erre, gondoltam, érdemes pár gondolat róla, szóval köszönöm a türelmét annak, aki ilyen sokat olvasott!

KÉPEK