Hiszek a jégpályában.

Elejétől kezdve hittem, és igen, mindenkinek van valami gyagyája. Van társam, akit a zenekarok hozlak lázba és fellépők, Emike a karácsonyi díszekbe van beleszeretve, én a különböző sportokban, programokban hiszek. Főleg, amelyek közösségfejlesztő hatással is bírnak, amelyek összehoznak embereket. A jégpályáról, amikor hozzákezdünk, még nem tudjuk, hogy pénzügyileg bukta lesz, vagy sikerül az önköltséget valahogy összehozni. De már ilyenkor sem érdekel igazán, mert amikor látom a korizó arcokat, a körbe-körbe csúszkáló gyerekeket, a beszélgető felnőtteket, és azon rágódom, hogy mit csinálnának, nem lenne a pálya, akkor minden forgatókönyv rosszabb, mint ez. Télen mozogni, mindennapi mozgásra szoktatni önmagában egy jó cél, de közösséget teremteni, jó kedvet, élmény adni: még jobb. Épp ezért jó nézni kinn az arcokat, és épp ezért örülök ennek a pályának. S még most kezdtünk, most kezd belendülni a dolog.

Érdemes megpróbálni, ígérem: élmény lesz!

További képek:

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1102945721841573&set=pcb.1102949248507887