Egy találkozó margójára

Egy találkozó margójára

Karácsony Gergelyt, amikor Zugló polgármesteri tisztje után 2019-ben Budapest főpolgármesterévé választották, a személyes gratulációmban kifejezetten arra kértem, hogy ne pusztán a fővárosiak polgármestere legyen, hanem egy nemzet fővárosának a vezetője, és ennek szellemében végezze munkáját. Hiszem, hogy nem pusztán a fővárosi embereké a főváros, hanem a nemzeté, s az egész ország fővárosa a méltón büszke Budapest.

Azt tapasztaltam mindig, hogy a főpolgármesteri tisztség az arról szól, hogy a vidékkel szemben rengeteg forráselvonásával a főváros fejlesztése valósuljon meg, tehát kizárólag az ott élők érdekei szerint. A főpolgármester korábban tehát a fővárosiak lobbistája volt. A forráskonkurencia jelenségnél pont azért voltam mindig szomorú, mert miközben a főváros egyes kerületeiben luxusberuházások történtek/történnek, közben látom/láttam, hogy hogyan sorvad el általában a magyar vidék az ország népességének jó részével. Szóval, fontosnak tartanám a kiegyensúlyozottságot, hogy a főváros szerepe ne pusztán a fővárosiak életéről szóljon, hanem egy nemzetről, egy országról és annak a központi helyéről. Márpedig legtöbbször az volt a benyomásom, hogy egy főpolgármester munkája kizárólag a főváros szól.

Éppen ezért volt jó érzés, mikor megláttam a Pride-on tőlem néhány méterre vonulni Karácsony Gergőt, és megállapíthattam a média szerepléseiből, hogy ebben az adott ügyben határozottan fellépve nem pusztán a fővárosiak vezetője volt főpolgármesterként, hanem egy nemzet fővárosának a vezetője, és ehhez méltón is járt el. A magam részéről kifejezem ezúton is tiszteletemet azért a helytállásért, amit ebben az ügyben tett. Örülök neki, hogy nemzetközi szinten is ezt az elismerést megkapta máshonnan is, és tényleg úgy érzem, hogy most túllépve a fővárosi szerepkörén egy nemzet fővárosának a vezetőjeként lépett fel egy nemzet érdekében, sok-sok magyar ember érdekében, s amit felvállalt az sokakról szólt.

Részben ennek apropóján találkoztunk tegnap, ugyanakkor nyilván elszomorodva állapítottuk meg, hogy lehet főváros, lehet kisváros, a problémák nagyon-nagyon hasonlóak, és annak okai a rossz, a hibás kormányzás. Az alulfinanszírozottság, a rossz normatíva rendszer, az indokolatlan, etikátlan elvonások, a kormányzat központosító törekvései nehezítik az önkormányzatiság minden feladatát.

A 2010 óta megindult folyamatban a szubszidiaritás elvétől eltérő törekvésekkel egyre több, egyre erősebb hatásköröket von el a kormányzat az önkormányzatoktól, a központosítás célszerűtlen, sokszor költségpazarló elemével, lehetőségeket és a jogköröket vittek el, és a központosításnak sajnos továbbra sincs vége. Vízfejeket hoztak létre a kormányhivatalokkal, gyakorlatiatlan rendszereket teremtettek az iskolák üzemeltetésével, buta döntés volt a védőnők államosítása, még rosszabb az orvosi ügyelet elvonása, és hosszan sorolhatnám a rossz központosító törekvéseket. Sajnos kollégaként, polgármesterként, illetve főpolgármesterként is egyetértünk abban, hogy ezekben érdemi változásra lenne szükség. Jó lenne, ha olyan országvezetés lenne, akinek látjuk arra vonatkozó terveit, hogy az önkormányzatiság helyreállítása megtörténjen, az önkormányzatok forrásainak nyirbálása megszűnik, az önkormányzatok igazságtalanul elvett forrásait visszaadják, a jogköröket rehabilitálják, és végre valódi demokratikus rendszerben, a helyi demokráciák megvalósításával valós önkormányzatok működhetnek újra az országban.

Erre kellene törekvés mindazoktól, akik az országot vezetni kívánják 2026-tól, erre kellene látható szándék, mert kétségbeejtő, hogy a demokratikus intézményrendszer alapkövének, az önkormányzatiságnak a helyreállítására jelenleg még egyetlen politikai erő sem mutat kimondott szándékot. Az önkormányzatiság önálló döntési jogokat, lehetőséget jelent, rendelkezést a helyi közösség érdekeinek megfelelően, közvetlen, részvételi demokrácia lehetőségének szélesedését, úgy, ahogy 1870-től kezdve ez kialakult hazánkban is, míg a 2010 óta zajló kormányzati törekvések mindenben inkább az 1950-től, szovjet mintára kialakított tanácsi rendszer rehabilitációját valósítja meg a központosítással.

Jó ideje nem találkoztunk, nem beszélgettünk ilyen kérdésekről, de szomorú volt tapasztalni, hogy kis város / nagy város: a gondok nagyon hasonlóak, és a következtetés is hasonló: ennek nem lenne szabad tovább így, ilyen irányba haladnia.

Gergőt 2009 táján mint kiváló politológust, politikai elemzőt ismertem meg, és szelíd természetével mindig is idegennek éreztem kicsit a sokszor gladiátorokat igénylő politikai pályán, de az elmúlt időszak arra mutatott rá, hogy egyre inkább megállja a helyét a politikusok között, és még a végén túlmutathat munkája a főpolgármesteri tisztségen is.