Biogazdálkodás Túrkevén
Mit tanulhat egy magyar gazda az amazóniai indiánoktól?
Kicsi az erkély? Ültessünk felfelé!
A KertIndex harmadik részében elültetünk pár fűszernövényt, és egy egyszerű, de látványos megoldással kihasználjuk a falat is.
Két kattintással feltölthetjük igazi hazaival az éléskamrát
Gombamód szaporodnak a termelői piacok, egyre több kis- és őstermelőtől lehet házhoz is rendelni. Magyar szappan, magyar eper, magyar liszt: egyre egyszerűbb tudatos vásárlónak lenni itthon. Mutatunk pár jól bevált online piacteret.
Megtanítunk otthon kertészkedni!
Felpörgött a kertészkedésmánia, itt az alkalom, hogy az is nekiveselkedjen, akinek legfeljebb egy kis erkélye van. Íme az alapok a most kezdőknek.
Terápiás kertészkedésbe menekültek az emberek a karantén alatt
Erkélyen nevelt paradicsom, friss retek az erkélyről, cukkini a panelben. Miért érdemes otthon kertészkedni? Vissza a természetbe, itt a KertIndex.
A mai mezőgazdaság nagy terméshozamokat produkál, de ennek az az egyik ára, hogy a túlzott vegyszer- és géphasználat tönkreteszi a talajt, és az élelmiszereknek egyre kisebb a tápértékük. A nagyüzemi termelés nem összeegyeztethetetlen a biológiai alapú gazdálkodással, és erre már itthon is vannak jó példák. Az alapelvek még egy kiskertben is megvalósíthatók: legyen komposztunk, és ne hagyjuk csupaszon a földet.
A második világháború után indult a ma már elég ironikus nevűnek tűnő zöld forradalom, ami a világ élelmiszer-ellátását hivatott megoldani számtalan, termesztésbe vont új növényfajtával és technológiai módszerrel, vegyszerekkel, műtrágyával, gépesítéssel. A terv elérte célját, de a mellékhatásai is elég komolyak.
„Stabilizálni kellett a társadalmi rendet, nem halhattak éhen az emberek. Ekkor alakultak ki az óriási szántóterületek, tűntek el a mezővédő erdősávok a táblák közül, a műtrágyát pedig két kézzel szórták a termelőszövetkezetek. Túlműveltté, túlkezeltté váltak a talajok is, folyamatosan pusztulnak. Minőségi élelmiszert sem tudunk már előállítani, csak kaját csinálunk”
– mondja Szőllősi Gábor. Szőllősi Túrkevén gazdálkodik a földjein, emellett társaival együtt az Agrofutura cégben biológiai alapú, komplex módszereket kísérleteztek ki, ezek alapján készítenek termőtalajokat.
Fotó: Bődey János / Index
Minden gazdálkodó, legyen hobbikertész vagy gabonatermelő, jó talajról álmodik. Ez sokunkban a „jó fekete, porhanyós föld” ideálképeként jelenik meg, amiben a giliszták mellett sok humusz van – még akkor is, ha csak annyit tudunk a humuszról, hogy ezúttal nem egy arab ételről van szó.
A tudományosabb értelmezésben az az egészséges talaj, ami képes a vizet megtartani, levegőt tárol, megfelelő körforgásban tudja tartani a tápanyagokat, és olyan a mikrobiológiája, hogy képes elnyomni a kórokozókat. Nem egyszerű azonban ilyen állapotba hozni a megbolygatott földet.
KertIndex
A járványban felpörgött a kertészkedésmánia, itt az alkalom, hogy az is nekiveselkedjen, akinek csak egy kis erkélye van, úgyhogy az Indexen is elindítottunk egy kertészkedős sorozatot. Ebben segítünk egy videósorozattal és cikkekkel a madárbarát kerttől a városból kitelepült gazdálkodókig. Tabletet a talicskába, jön a Kert-Magyarország.
Szőllősiék azt próbálják helyrehozni, amit az ember elrontott. Humuszmenedzsmentnek nevezik a rendszerüket, de kicsit becsapós a név, mert saját bevallásuk szerint nem irányítani, csak támogatni akarják a kertben, talajban lejátszódó természetes folyamatokat. Szerintük
AZ ALAPPROBLÉMA, HOGY A JELENLEG ELTERJEDT MÓDSZEREK KISZAKÍTJÁK A FÖLDET A TERMÉSZETES KÖRFORGÁSBÓL, ÉS ROMBOLJÁK A TALAJT.
Azzal, hogy minden ősszel berotakapáljuk a kertet, vagy újra és újra felszántjuk a földeket, az eróziót gyorsítjuk. Magyarországon a talajpusztulás nagy probléma, a mezőgazdasági területek egyharmada, 2,3 millió hektár érintett benne. Évente 50 millió köbméter talaj pusztul el, de vannak olyan becslések, amelyek duplájára teszik ennek mértékét. Az erózióért a nem túl körültekintő művelési módszerek is igencsak felelősek.
Fotó: Bődey János
A vegyszerek a talajban is óriási pusztítást végeztek. Ami a felszínen megtörtént a rovar- és madárvilággal, az a mélyben is lejátszódott: a mikrobák, gombák megtizedelődtek, meredeken csökkent a faj- és egyedszám, a kórokozó fajok megerősödtek. Az sem természetes, hogy a megművelt földek olykor fél évig is parlagon maradnak, feketéllnek. „A természet azt a jelet kapja ezzel, hogy katasztrófa történt, mint a tüzeknél vagy árvizeknél, akkor marad csupaszon a talaj. A természet vissza akarja állítani az eredeti egészséges állapotot, és ennek az az első lépése, hogy kórokozók, gyomok jelennek meg a csupasz területen. A gyomok stratégiája, hogy gyorsan, nagy területet foglalnak el. Mivel mi minden évben megismételjük a természeti katasztrófát, még több gyom lesz” – mondja Szöllősi.
Az Agrofuturánál arra törekednek, hogy a természetben lejátszódó folyamatokra leginkább hasonlító állapotot biztosítsák, egy zárt láncú, körkörös biológiai alapú módszerrel, ami ezer hektáron és egy kiskertben is működik, csak a gépesítettség más. A metódus öt pillérre épül, a talajmunkára, a szervesanyag- és mikrobiológiai pótlásra, a talajfedésre és az agroökológiai környezet biztosítására. „A humuszmenedzsment arra jött rá, hogy milyen mikrobiológiai folyamatok mennek végbe.
És hogy a növényeknek, a talaj- és táplálékhálóhoz milyen a viszonyrendszere. A humuszképződésig egy csomó pozitív folyamatnak kell lejátszódnia, mi ezeket támogatjuk” – mondja Szőllősi.
HA KICSIT LEEGYSZERŰSÍTJÜK, AZ A JÓ TALAJMUNKA, AMIKOR NINCS TALAJMUNKA.
Ezért inkább csak a lazító módszereket ajánlják, amikor szántásra, a föld kifordítására nincs szükség. „A természettel összhangban a bolygatatlan terület áll, nem szabad szétrombolni a gombák, baktériumok, egysejtűek, fonálférgek, mikroízeltlábúak és giliszták, no meg az élő növényi gyökerek által alkotott finom struktúrát.”
Egy kiskertben ásó helyett elég ásóvillát használni, amivel csak kicsit megemeljük a talajt és levegőztetjük. A termőtalajnak az sem tesz jót, ha tapossuk, tömörítjük, kiszorítjuk belőle a levegőt, a gyökereket pedig stressz érheti. Ezért inkább fix művelő sávokat ajánlanak a kertekbe, amikhez művelő utakon járva férhetünk hozzá. Egy optimális ágyás 80-100 centi széles és 5-7 méter hosszú.
Fotó: Bődey János / Index
A termények betakarítása után a szántót négy-hat komponensű takarónövény-keverékkel vetik be, közöttük gyomelnyomó és nitrogénmegkötő is van,
DE EGY KONYHAKERTBEN IS AZ A JÓ, HA MINDIG VAN ÉLŐ GYÖKÉR A TALAJBAN.
Szőllősi mutat is egy olyan ágyást, ahol éppen nem termelnek semmit, de mindenféle magot beleszórtak, hogy legyen takarónövényük. „Később az ültetett növényeim gyökerei azokat a járatokat használják majd, amiket a bomló gyökerek hátrahagytak. A változatos gyökerek változatos módon használják fel az erőforrásokat, és változatosan táplálják a mikrobákat.”
A növények közötti tér sem üres, mulccsal (például fűnyesedékkel) érdemes lefedni a talajt. Ez a réteg segít megőrizni a talaj nedvességét, az elbomló részei pedig tápanyagként szivárognak le. Hogy a talajban mennyi és milyen tápanyag van, az a termések mennyiségében és minőségében is megmutatkozik, nem véletlen, hogy az ember is évezredek óta próbálja javítani a művelés alá fogott föld tápanyagtartalmát. A szerves- és műtrágyák és a növényi hulladékból képződő komposzt is ezt a célt szolgálja.
Szőllősi szerint az amazóniai indiánok több ezer éve kifejlesztett módszere is figyelemre méltó, ők is merítettek belőle. „Az esőerdőben kilúgozott a talaj, rosszak a viszonyok, mégis ötven-hatvanezres városok létesültek, valahogy el kellett látni a lakosságot minőségi élelemmel. A kutatók ásni kezdtek, és egy idő után egy másfél-két méter vastagságú fekete termőföldet találtak, amit terra pretának neveztek el. Nem természetes képződmény volt, hanem ember által készített, termékeny talaj.”
Fotó: Bődey János
Az indiánok komposztot, faszenet, agyagot, cserépdarabokat használtak, ezt keverték össze a talajjal. A terra pretához hasonló talaj Túrkevén is készül, de nem kell rá száz évet várni, pár óra alatt képesek bioszenet gyártani, és a jó minőségű komposzt is nyolc hét alatt elkészül.
„A klasszikus komposztálás definíciója 1851-ből származik: különböző anyagokat keverjünk össze, és bomlasszuk oxidatív módon, tehát mozgassuk az anyagot, hogy mindig levegőt kapjon. Ma már elég pontosan tudom mérni a komposzt hőmérsékletét, nedvesség- és szén-dioxid szintjét, így meg tudom határozni, mikor kell beavatkozni, és olyan gépem van, amivel nagy mennyiségű anyagot tudok megmozgatni, levegőztetni. Ezzel tudom felgyorsítani a komposztképződést, az anyag tökéletesen átalakul. Senki nem mondaná meg, hogy ez komposzt és nem talaj” – morzsolgatja a kezében Szőllősi a trágyából, zöldhulladékból, faaprítékból és kis agyagból induló képződményt, ami leginkább friss vakondtúrásra emlékeztet.
A komposztnak nemcsak a szervesanyag-pótlásban van szerepe, de mikrobiológiai változatosságot is biztosíthat, élénkítheti a talajéletet, ami szintén a humuszképződést segíti. A gazdák ezt komposztteával is elérhetik. Ez tényleg úgy készül, mint egy tea, egy adagnyi baktériumokkal és gombákkal teli komposztot és tápanyagot egy vízzel teli tartályba tesznek, majd levegőztetik a keveréket, minek hatására szaporodni kezdenek a mikrobák. Egy nap múlva már kész is a tea, amit a talajra is lehet öntözni, de jó lombkezelésre is. Szőllősiék 7200 féle élőlényt tudtak bemérni a komposztjukban. Vannak a piacon biológiai oltóanyagok, amelyek néhány fajt tartalmaznak, és egy-egy feladatra jók, például szárbontásra, kórokozók elnyomására, de a komposztteában lévő nagy változatosságot kihasználva a természet dönti el, hogy mire használja a mikrobákat.
Jó minőségű komposztteát házi körülmények között könnyű elkészíteni, de kevésbé gyakorlott komposztálóknak érdemes a komposztteához szükséges komposztot szakemberektől megvásárolniuk. A házi komposztálásban a legegyszerűbb módszer, ha a felaprított kerti és konyhai zöldhulladékot egymásra dobáljuk, kis földet keverünk hozzá, nedvesen tartjuk és időnként átforgatjuk. Nagyjából egy év, mire kész a komposztunk. Ennek alternatívája lehet a kiskertekben is működő Johnson-féle komposzt bioreaktor
Fotó: Bődey János
A mezőgazdász azt javasolja, hogy a kertünket osszuk négy részre, legyen egy élelemtermelő rész, ahová a konyhakerti növények és gyümölcsfák tartoznak, külön területet jelentenek a közlekedő felületek, legyen egy amolyan angol gyep, és egy virágzó ökológiai rezervátum, ahol nem nyírjuk a füvet, mini ökoszisztémák jönnek létre.
„HA ÍGY GONDOLKOZOL, MEGVÁLTOZIK A KERT KÉPE. ÍGY LELKILEG IS VISSZA TUDUNK KERÜLNI A TERMÉSZETHEZ, MÉG VÁROSIAS KÖRNYEZETBEN IS ÉLHETŐ ÖKOSZISZTÉMÁT TUDUNK KIALAKÍTANI. EGY IDŐ UTÁN OLYAN ÉRDEKES ROVAROK JELENNEK MEG, AMELYEKRŐL MÉG CSAK NEM IS HALLOTTÁL.”
Az ökológiai változatosságra a mezőgazdasági területeken is törekednek, fás-bokros sávokkal, méhlegelőkkel és másodvetésű takarónövényekkel próbálják megtörni a monokultúrás táblák sivárságát.
Szőllősiék a biológiai alapú rendszerükkel a gazdák önbizalmát is szeretnék visszaadni, az önellátóvá válásukat segítenék. „A mezőgazdaságra bankok, vegyszer- és gépgyártók telepedtek. A területalapú támogatások, a termények árai alapján a big datából kihozzák, hogy mennyit hajlandóak elkölteni a gazdák inputokra. A mi módszerűnkkel a gazdáknál maradhat a pénz, már a talajmunkák egy részének elhagyásával is, hektáronként akár 25 ezer forintot is megspórolhatnak. Volt egy kísérletünk, egy velünk szomszédos táblában 13,2 tonna kukorica termett, míg nálunk 11,8. Egy gazda hajlamos csak a terméseredményt nézni, de ha megnézzük, hogy a mi kukoricánk fehérjetartalma 15 százalékkal magasabb volt, máris jobb a nettó eredményünk, amit olcsóbb technológiával értünk el.”
Az általunk is használt technológiát azok a gazdák hozták létre, akik ki akartak lépni a vegyszeres körből, mert látták, hogy hogyan pusztult az ökoszisztéma a kertjükben és a gazdálkodásban. Elpusztul a talaj, és az emberek is tönkremennek benne. Visszavonulót kell fújni a kémiának és a gépeknek, és maximumra emelni a biológiát.
Utolsó módosítás: