Azt kérdezték ma tőlem: miért van rajtam kokárda?

Azt kérdezték ma tőlem: miért van rajtam kokárda?

Nem is értettem a kérdést, hiszen 1848 március 15 szellemiségéről, egy tiszta és nemes forradalom és szabadságharc szellemiségéről mentünk megemlékezni a túrkevei ’48-as emlékparkba, a Túrkevéért Alapítvány meghívására. Mondták azt is nekem: Fidesz már kisajátította a kokárdát, és annak csak március 15-én van helye. Nem engedem, hogy bármelyik párt, főleg nem a Fidesz, nemzeti jelképeinket kisajátítsa, és nem hiszem, hogy március 15 üzenete ne hatna mindennapjainkig. Mint ahogy nem hiszem, hogy ne lenne hatással gondolkodásunkra mindazon mártírok halála, akik meghaltak a nemzetiség eszméért 1849-ben, vagy előtte, vagy utána bármikor.

Tehát kokárdában mentem ma megemlékezésre, mert március 15 szellemisége, a zsarnokság, a szabadság elnyomói elleni fellépés vágya, a zsarnokság eltörlésének reménye nem halt meg az aradi tizenhármakkal, vagy az összes többi 48-as mártírral, vagy 56-os mártírral. Mindazok, akik elvesztek a haza védelmében Mohácsnál, Muhinál, Nikápolynál, Várnánál, a Rigómezőn, Trencsénnél, Segesvárnál, Isonzónál, vagy akár a Donnál – mind itt élnek bennünk, mind hős, akik életüket áldozták azért, hogy szeretteik éljenek, és legyen a hazánk egy szebb, jobb jövője. Dédnagyapám 1900-as születése lévén két világháborút, 56-ot, és a Rákosi korszakot vészelte át „b“ listás „kulákként“ s habár nem élhette meg a rendszerváltást egész életében remélt. A mi generációnk sorsa az, hogy habár idáig megúsztuk a háborút, de szemünk láttára lopják szét az országot, szemünk láttára válhat semmivé a történelem során elhunytak áldozata, amikor néhányak gazdagodásának vágya dönt romba oktatást, egészségügyet, vidéket.

De kell hinnünk, hogy lehet hazánknak szebb jövője, nem elnéptelenedő vidékkel, nem országot elhagyó százezrekkel, nem nemzetközi csúcsokat döntő orvoshiánnyal, inflációval, rákos megbetegedéssel. Kell, hogy más legyen, csak akarni kell. „Megbűnhődte már e nép. A múltat s jövendőt!“ – épp ezért kellene már, hogy jobbra forduljon sorsunk, s ezért kell hinnünk abban, hogy van remény, s ahogy dédnagyapám élete végéig hitte, hogy véget ér a kommunizmus, nekünk is hinnünk kell, hogy véget ért a rablópolitika, a hazát kizsákmányoló, nemzetet veszejtő észnélküliség.

Hinnünk kell a nemzetben, a nemzet egységében, és hiszek abban, hogy mindazok, akik ma részt vettek a megemelékezésen, és meghallgatták a zilahi születésű Marosán Csaba színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagjának elődását, azok elgondolkoztak ezen. Rendkívül magával ragadó, impulzív előadási stílusa, az előadott művek válogatásának időszerűsége kiváló színvonalú megemlékezést ajándékozott a városnak, és örülök, hogy a Túrkeve Televízió közvetíteni tudja majd a megemlékezést azoknak is, akik nem voltak ott.

Köszönöm a Túrkevéért Alapítványnak a megemlékezést, a szervezést, Marosán Csabának a feledhetetlen perceket, és az alábbi néhány képpel köszönöm meg a jelenlétet mindazoknak, akik ott tudtak lenni a megemlékezésen.

Az Indexen két érdekes történelmi cikket is olvastam a témában ma, ezeket ajánlom szíves figyelmükbe nemzeti emléknapunkon:

https://index.hu/…/aradi-vertanuk-oktober-6-golyo…/

https://index.hu/…/aradi-vertanuk-nemzeti-gyasznap…/

GALÉRIA:

Képgaléria