A Kis-Berettyó rehabilitációs program elindítása

Vannak mindenféle napok a polgármesteri munkában. Vannak kihívással teli, megoldásokat kereső napok, néha vannak sikerélmények, ritkán vannak megtiszteltetést jelentő ünnepi pillanatok, egy-egy eredmény, néha öröm, néha a kollégák inspiráló társasága teremtette motiváció, sokszor túlterhelt mindennapok, de többségében inkább nyomasztó napok vannak, gondok, lehetőségektől messze álló problémák, újabb gondok, pénzhiány teremtette nehézségek, további gondok, és sok ember sok problémája, akik néha minden racionalitást mellőzve várnak segítséget a tisztségtől, amit betöltök, majd gondok következnek. A napok többsége nem kellemes, inkább várom, hogy vége legyen.

A mai nap nem ilyen volt, s a mai nap benne van eddigi legjobb munkában töltött napjaimnak, mert eredeti szakmámhoz közel álló, kellemes jó feladat volt – remek társaságban. Hogy ne kellejen a városnak szakértőket fizetnie megelőző kutatásokra, bátyám elvállalta, hogy segít abban, hogy a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársaival elképzelt, és a Túrkevei Sporthorgász Egyesület által is szorgalmazott Kis-Berettyó rehabilitációs program megindulhasson. Három részre bontottuk a Kis-Berettyót. Az egyik rész a kőhídtól keletre. Első szakasza ennek a Kincses-kerti kőhídig, ami elsősorban természetvédelmi, természetvédelmi bemutatási célokat fog kapni hosszú távon – erre még nem látok forrást. Innen felfelé kizárólag élőhelymegőrző törekvésekre lennének. A kőhíd és az „első kettes duda“ között sport, szabadidős, rekreációs célokat szolgálna a víztér, és részben pihenési, részben idegenforgalmi célokkal fejlesztenénk. Innentől a torkolatig kifejezetten sporthorgászati célú hasznosítást kapna. Ennek megfelelően a nap egy részében Sebők Dani is csatlakozott hozzánk.

A beavatkozásokat megelőző kutatásokkal a víztér kémiai, ökológiai állapotát vizsgáltuk, és bátyámmal döntően a halfaunára és gerinces faunára koncentráltunk, hogy biztosak lehessünk abban: a területen a mederkotrás és a mederrendezési beavatkozások nem veszélyeztetnek értékeket, és azok technológiája biztosan előremutató legyen. A mai napon a teljes „hajóval“ bejárható szakaszt „lejártuk“ (ez gumicsónakot és villanymotorral való közlekedést jelent), és estére végezve a gyermekkori horgászemlékek felidézése mellett képet kaptunk a víztér állapotáról és a beavatkozási területek szükségességéről, amelyek reményeim szerint hamarosan megindulhatnak.

Jó nap volt a mai.

Képek: