Köszönet a közmunkásoknak

Ma reggel egy közmunkás értekezlettel kezdtem, hiszen a hónap végével lezárul az elmúlt egy éves program. Megköszöntem a közmunkások munkáját, s röviden volt lehetőségem beszélgetni munkájukról többükkel. Sokszor kapok megjegyzéseket a közmunkásokra a városból, mondják, hogy ácsorognak, többen kritikusok munkavégzésükkel kapcsolatban.

Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a legtöbb közmunkás havi nettó 70-80 ezer Ft-ért szedi mások után a szemetet, takarítja a járdákat, végez el a város számára kötelező feladatokat. Most, amikor mínusz 3-4 fokban is kint kell tölteniük a teljes munkaidejüket a szabadban, külön érdemes elgondolkodni azon, hogy hány ember tenné meg ugyanezt. Az állomány egy jó részét kezdem személyesen is ismerni és biztosan állíthatom, sokan vannak közöttük, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy az elsődleges munkaerőpiacon nincs esélyük elhelyezkedni. Többeknek lenne munkája, mehetnének el dolgozni, de több helyen fordul elő, hogy nem akarják őket bejelenteni, feketén, alkalmi munkával akarják csak foglalkoztatni őket, és akik közelebb állnak a nyugdíjhoz, már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy olyan munkahelyet válasszanak, amely nem jár biztosítotti státusszal. Nyilvánvaló számomra, ahogy a politikusok, orvosok, ügyvédek, újságírók, vagy autószerelők (sorolhatnám) között is van semmirevaló és van értékes ember, így a közmunkásokat sem lehet, nem szabad általánosítani, hiszen ott is jócskán akadnak, akik lelkiismeretesen elvégzik a munkájukat.

Mindenki gondolkozzon el, hogy meddig dolgozna olyan körülmények között, ahol az utcán autóval jövő honfitársunk az ablakon kidobja a szemetet és a közmunkásnak annyit mond, hogy „azért vagy, hogy összeszedd”. Ez a munka nem jár társadalmi megbecsüléssel, nincs megfizetve. Nyilvánvaló, hogy van olyan közmunkás is, akinek teljesítménye kritikára adhat okot, de ezúton kérem a város lakosságát, hogy ne általánosítson! Sokszor nehéz sorsú emberek nehéz helyzetben kell, hogy elvállalják a közmunkát és mégis helyt állnak, megpróbálnak valamit tenni a városért, megpróbálják elvégezni a munkájukat. Többük esetében érzek elköteleződést, nem szégyellik ezt a munkát elvégezni, amit a legtöbben nem szeretnek / nem szeretnének. Éppen ezért a közmunkaprogram végén ezúton szeretném a város nevében is megköszönni valamennyi közmunkásnak, aki helyt állt és tisztességesen végezte a dolgát, az elmúlt éves munkáját, a sokszor hálátlan feladatvégzést! Köszönöm szépen a munkájukat!