Az Ökrös-ügy folytatása

Tisztelt Túrkeveiek!

Meglepően nagy érdeklődésre tartott számot városi szinten múlt hét pénteki bejelentésem, amelyben tájékoztattam a város lakosságát arról, hogy a Városgondnokság Kft élén újból változás várható. Az érdeklődés hátteréről, annak valós okairól rendkívül keveset kommunikálhatok, hiszen magam is tiszteletben tartva Ökrös János eredményeit úgy gondoltam, hogy a közös megegyezéssel történő méltányos elválás mindkét fél számára megfelelő. Ennek megfelelően a mai napra rendkívüli képviselő-testületi ülést hívtam össze, amelyben azt kezdeményeztem, hogy közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésére irányuló kezdeményezésem a testület elfogadja, két hónap vezetői végkielégítéssel történő megfizetés mellett. Hangsúlyozni kívánom, felajánlottam Ökrös Jánosnak, hogy korábbi munkakörébe visszatérhet, hiszen magam sem vitatom el azokat az eredményeket, amelyeket a közmunkások munkaszervezésével kapcsolatosan elvégzett, elért – a problémáim más területen voltak. Korábbi munkakörébe visszatérni nem kívánt, ezért úgy éreztem korrektnek, ha elválnak útjaink, így elfogadtam az általa ajánlott feltételeket. A mai napra 14.30 órára összehívott ülést megelőzően 47 perccel egy hosszú levelet kaptam Ökrös Jánostól, amelyben munkajogi per kilátásával semmisnek nyilvánítja az ő aláírásával készített jegyzőkönyvet, amit pénteken a korábbiakról felvettünk és úgy ítéli meg, hogy 4 hónap bér (mindösszességében a városnak több, mint 2 millió Ft.) illeti meg az őt ért „komoly erkölcsi és szakmai károk” miatt. Miután magam részéről semmiféle kommunikációt nem folytattam sem szűk körben, sem nyilvánosan távozásának körülményeiről, miután egyértelműen a városban sokak támogatását élvezte, ezért nem érzem ezeket a károkat és egyértelműen méltatlannak érzem a korábban megkötött, ő aláírásával is rendelkező jegyzőkönyv felrúgását. Sajnos nem ez az első eset, hogy így jártam, nyilván pont ezen tapasztalatok vezettek oda, hogy elfogadjam a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszűnését, így azonban sajnos elő kell szednünk mindazokat a mulasztásokat, amelyeket a döntéshez vezettek. A testületnek a hét egy másik napján kezdeményezem az Ügyvezető Úrral szemben történő rendkívüli felmondás intézményének alkalmazását, ha addig nem tér vissza az eredeti megállapodáshoz.

Rettenetesen sajnálom, hogy ez érzelmeket kelt többekben, még jobban sajnálom, hogy egy ígéretes munkakapcsolat kellett, hogy így érjen véget, ugyanakkor fenntartom álláspontom, hogy a várost vezetni kell, döntéseket kell hozni és haladni előre, aminek most része ezen intézkedés is. Az alábbi képet azért választottam illusztrációnak, mert úgy ítélem meg, hogy az adott helyzetben is rendkívül találó és a kerítés lyuknál ácsorgók sokasága próbálja megállapítani a tényállást olyan ügyben, amire rálátása egyáltalán nincs.

A jövőben az adott ügyről kommunikálni nem kívánok – méltatlan lenne. Igaztalan vádakra egyértelműen válaszolok, de nem szeretném, ha a kapacitásainkból érdemi erőforrást vonjon el ez az ügy, mert haladnunk kell előre. Erről következő bejegyzésemben írok.