Rövid képbeszámoló a fogathajtóversenyről

Röviden: nagyon jó volt, de örültem volna, ha több a néző.

Valaha az ilyen fogathajtóversenyek igazi tömegrendezvények voltak városunkban is, és a lovas hagyományok ápolásának remek eseményei. Eltűnnek lassan a lovak, és megújulás csak annyiban van a pályán, hogy kb. azoknak a gyermekei is megjelennek, akik már 20 éve is versenyeztek, de jellemzően: inkább csak fogyatkoznak a városi kocsisok, életvitelszerűen lóval együtt élő lótartók. Szomorú ezt látni és átélni. Átélni ezt, hogy fogyatkozik az indulók száma, és a tisztességes igáslovak eltűnnek. Gyermekkoromban szerintem még szinte minden utcában volt egy „kocsis“ Túrkevén, minden utcában volt lovaskocsi, és a mindennapi munkában lévő lovaknak ünnep volt a fogathajtó.

Most tehát egy szűkebb méretű, de rendkívül elhivatott, elkötelezett kis csapat mérte össze saját és lovainak tudását a majálison, a Györffy tanyán, és habár már előző bejegyzésemben is hálálkodtam egy sort Hollósi Imrének, ismét megteszem, mert nagyon-nagyon fontos helyi identitást erősítő, hagyományőrző dolognak tartom azt, hogy vannak még fogathajó versenyek. Őszinte tiszteletem azok a gyermekeké, akik átveszik szüleiktől ezt a hagyományt, s miután saját bőrömön tudom, hogy mibe kerül mindez, tisztelet azért az áldozatért, hogy még felvállalják a lótartást.

Egy nem régen, tragikus hirtelenséggel elhunyt barátomat, akinek a tanyaudvarán 10-15 ló szaladgált, de nem tudta megülni azokat, kérdeztem, hogy akkor mégis minek? Azt válaszolta: „Azért, mert a ló jót tesz a léleknek…“ S ez a fogatot nem hajtó, lovat nem ülő barátom ébresztett rá, hogy a ló nem pusztán társ a munkában, főleg nem munkaeszköz, hanem az ember egy olyan társa, amihez hasonlót csak a kutyában találhatunk.

Szép és nemes dolog a lótartás, s mégis egyre kevesebb a ló, és egyre kevesebb az, akik betanítják, bekocsizzák, belovagolják azokat, de most, ma, az ilyen emberekből egy kisebb csapatnyi találkozott egymással, és egy remek programot hoztak össze.

Bocsánatot kérek: nem érdekeltek az eredmények, mert szememben mind nagyon értékes dolgot művel: lovat tart és őrzi a kocsis, fogatos hagyományokat, amire nagy-nagy szüksége van Túrkevének, hogy ne felejtsük el kik vagyunk.

Köszönöm a szervezőknek a programot, köszönöm a versenyzőknek, hogy ott voltak, és őszinte tiszteletem mindenkinek, aki ma elindult, és megmérettette magát.

Bocsánatot kérek, nem tudtam végig ott lenni, így előfordulhat, hogy többekről nem készült fotó, amit röstellek.

GALÉRIA:

Képgaléria