Az utolsó advent

Gondoltam, írok már valamit, hogy ne ez a fránya rendkívüli ülés tetszelegjen itt az oldalamon karácsony, a szeretet ünnepe előtt, de sajnos úgy levert a lábamról valami megfázás, hogy a karácsonyi faluba kimenni is alig tudtam, nem hogy fényképezzek, amiről eredetileg a bejegyzést szándékoztam kirakni. Így is szökni kellet itthonról, mert a felségem szerint „mi van, ha Covid?“, de volt aki szerint év végi kimerültség, de a kedves kollégák többsége szerint a diagnózis egyöntetűen a „férfi nátha“ nevű betegség, mivel ők még hasonló tünetekkel végigcsinálták a mai napot, míg én takaró alatt kuksoltam, számban lázmérővel.

Ne aggódjon senki, bizonyára gyorsan megoldódik a dolog, mert mire végigmentem a karácsonyi falun, az első kollegina gyömbéres teát javasolt, a másik sok kakukkfüvet, a harmadik esküszik a mézes fokhagymára, a negyedik forró citromos teát írt fel, az ötödik meleg fürdőt. Így aztán, most iszogatom a forró kádban a forró kakukkfüves, gyömbéres, mézes, citromos, fokhagymás teát NeoCitránnal (mert nem akarom a véletlenre bízni…), feleségem Béres-cseppjeivel kiegészítve, és közben azokra gondolok, akik esetleg várták, hogy képekkel számolok be ismét a rendezvényről.

Őszintén elnézést kérek ezért, nem tiszteletlenség a mai napon fellépők felé, csak gyengeség, hogy nem tudtam ott lenni, csak pár percre, akkor is fényképező nélkül, amit nem mertem vinni, mert nem tudtam, hogy fel tudnám-e emelni. Különösen fáj, hogy nem vittem fényképezőt azért, mert mikor végül rászántam magam, hogy kimegyek, és kierőszakoltam magam az ágyból és megmutatom magam, egy kedves, 13 év körüli ifjú hölgy azzal fogadott, hogy azért vette fel a szép új kabátját, hogy hátha lefotózom. Sajnos nem tudtam lefotózni, de higgyék el kérem, tüneményesen bájos volt.

A lényeg azonban annyi, hogy Forgács Éva kihúzott a csávából, és példás gyorsasággal, már most megküldte a fényképeit, amit ez úton is nagyon köszönök neki, így nagy örömömre mégis oszthatok meg képeket az idei utolsó, az önkormányzati ciklus utolsó karácsonyi falujáról. A képek között annyi csalás van, hogy Sebestyén Katicáról a kép nem most készült, hanem 1-2 napja a jégpályánál, de legutóbb olyan rossz képet tettem fel róla a karácsonyi faluból, hogy gondoltam ellensúlyozom egy kicsit jobbal.

Négy csodás szombati napon vagyunk túl, családias, közvetlen, barátságos adventi falun, amit nem győzők hálásan megköszönni minden szervezőnek és lebonyolítónak, akik ezen részt vettek. Nem szeretem a szentimentális fordulatokat, de tényleg szívet melengető az hangulat, érzés, ami áthatja az embert ezen alkalmakkor, és a ciklusom egyik legjobb társadalmi kezdeményezésének érzem ezt a rendezvényt, és a városunk egyik legjobb, ha nem a legjobb közösségi programjának. Nagyon köszönöm mindenkinek!

GALÉRIA:

Képgaléria