Recski tábor, zárt ülés, ajándékozás

Tipikus túrkevei történet.

Valaki ajándékba ad egy területet a városnak, de már úgy terjed a Facebookon, hogy elajándékoztuk a recski tábort. Fel nem foghatom, hogy az idióta butaságok mitől szárnyalnak ilyen sebességgel, de már több helyről visszahallottam: elajándékoztuk a recski tábort.

Nem, pont az ellenkezője történt.

A recski tábor mögötti rész soha nem volt Túrkeve városé. A Tarna patakhoz sem tudunk szabályosan lemenni, az ott egy magánterület. Kollégáim jó sokat fáradoztak azzal, hogy lehetne azt a területet megvásárolni, de sehogy nem lehetett, mert az önkormányzat nem szerezhet így termőföld tulajdont, márpedig az annak minősül, hiszen erdő. Látva az elszántságunkat, a kollégák fáradozásait, úgy alakult, hogy egy magánszemély megvásárolta az ingatlant, és „ingyen és bérmentve“ az önkormányzatnak ajándékozta. Arról volt zárt ülés az ajándékozó kérésére, hogy elfogadja-e a képvisel-testület ezt az ajándékot. Elfogadta.

Az alábbi képen vörössel a táborhely, sárgával az ajándékba kapott terület látható.

Tehát nem ajándékoztunk el semmit, elfogadtunk ajándékot.

Kortársaim talán emlékeznek gyermekkorunk viccére, ami ide vonatkozik:

Megkérdezik a moszkvai rádiótól, igaz-e, hogy Moszkvában Moszkvicsokat osztogatnak.

Válasz. „A hír igaz. De nem Moszkvában, hanem Tbilisziben. Nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.“

Tipikusan ez az eset.